Utapau

A Csillagok Háborúja wikiből

Utapau Asztrografikus adatok Regió Peremvidék Szektor Tarabba szektor Rendszer Utapau rendszer Napok száma egy Holdak száma 9 (az Utapau-7-tel együtt) Távolsága a Magtól 51.000 fényév Fizikai adatok Átmérő 12.900 kilométer Légkör lélegezhető, oxigén dús Gravitáció normális Főbb talajfajták mély lyukak, víznyelő szakadékok (itt él a lakosság) Szárazföldi vizek kevesebb, mint 0,9% Látnivalók Coranth barlangok, birodalmi lerakatok Társadalmi adatok Őshonos fajok Utapau-iak: Pau'an; Utai Hivatalos nyelv(ek) Utai nyelv, Pau'an nyelv Lakosság 95 millió (28,500,000 Pau'an-i; 66,500,000 Utai-i) Hovatartozás Utapaui Bizottság, Galaktikus Köztársaság, Független Rendszerek Konföderációja, Galaktikus Birodalom, Új Köztársaság

Az Utapau (ejtsd: (j)utapau) víznyelőkkel teli bolygó az Utapau rendszerben, a Tarabba szektorban, a Külső Peremvidéken. A Pau'ans és a Utai faj otthona, kiket összefoglalva utapauiaknak hívunk. Ezen lények legnagyobb része a hatalmas víznyelő szakadékok falában kialakított kolóniákban él, amelyek az űrből szemlélve pöttyössé teszik a bolygó alacsony bozóttal borított felszínét.

[szerkesztés] Földrajz

51.000 fényév a Magtól. Az Utapau egyetlen nap körül kering, és a bolygó körül pedig 9 hold kering. Egy nyugodt, olvadt fémből kialakult kis maggal rendelkezik, sziklás köpenye és hasonlóan sziklás kérge van. A felszíni víz mindössze a bolygó 0,9%-át borítja, ám a legjelentősebb, egy hatalmas földalatti óceán veszi körül a bolygót a kéreg alatt. Habár, egyszer már egy terjedelmes óceán borította a bolygó felszínét, egy hasadás következtében az elszivárgott földalatti óceán bemosódott egy óriási barlangba, amely korábban egy hatalmas magmakamra volt. Ennek következtében az erózióveszélyes tenger közreműködésével hatalmas mélységű gödrök keletkeztek mindenütt a széljárta területeken és füves, lakható területekké váltak. Az óceán alatti nagy ásványlelőhelyek remek vagyonforrása a bolygónak.

[szerkesztés] Víznyelők

Az Utapau-n lévő víznyelők átlagos geológiai formák, melyek azokon a területeken jelentek meg, ahol a kőzet alatti földfelszín anyaga sós meder, mészkő vagy szenes kőzetek (amely karszt-vidékre emlékeztet), melyek át tudtak jutni közvetlenül a folyékony talajvízen keresztül. Ezek a kőzetek azonban hamar elgyengülnek a savas eső hatására. Amint ezek a kőzetek szertefoszlanak, hatalmas űr alakul ki a mélyben, amíg túl nagy nem lesz vagy össze nem omlik teljesen a hasadék alatt a föld. Ezek a víznyelők szintén a hosszú szárazság idején jöttek létre, vagy mikor a földalatti vizek áramlásuk során természetes utat vágtak maguknak a barlangok üregeiben.