A Barabel a Barab I bolygó hidegvérű hüllő faja. Sok tettüket a vadász ösztönük vezérli, ami azt az előítéletet alakította ki róluk, hogy mindig dühösek vagy legalábbis makacsok. A barabeleknek nagyon vékony, sötét színű pikkelyeik vannak. Egy kábítólövedék nem sebzi meg őket, de le sem lassítja, ami ezeknek a pikkelyeknek köszönhető. Szükség szerint el tudják hullajtani a farkukat, ha menekülni akarnak. A farkuk megléte a legjellemzőbb elkülönítési forma egy másik hüllőfajtól a trandoshantól.
Történet[]
Egy barabel legenda szerint egy kis csoport Jedi, az ithori Noga-ta vezetésével YE 900-ban a Barab I-re érkezett. Noga-tanak sikerült véget vetnie az ezer év óta tartó véres polgárháborúnak. A Jedit nagy tiszteletben tarották és mindenek felett elfogadták a Jedik ítéleteit.
A találkozás után a barabelek alig tartottak kapcsolatot a külvilággal. Röviddel a Galaktikus Birodalom megalapítását követően, Bolygóközi Szafarik indultak a Barab I-re, hogy vadászatokat rendezzenek, ahol maguk a barabelek voltak a zsákmányok. Miután néhányan elestek, egy Shaka-ka nevezetű vezető csapatokat szervezett a legközelebb álló vadászokból, hadsereget formálva, ami elpusztította a szafari hajóit. Amikor a Osted Alater vezette Birodalmi Felderítés rájött, hogy a barabelek értelmes lények, a szafarik befejeződtek. Shaka-ka szövetséget kötött Paro Lanto Birodalmi Kormányzóval és megengedte, hogy felépítsék Alater-ka kikötőjét.
Később, az Új Köztársaság korában sok barabel lett a Jedi rend tagja. A leghíresebb közölük Saba Sebatyne volt. A barabelek csaknek teljesen kihaltak, amikor a bolygójukat elpusztította a Yuuzhan Vong invázió.